3. ) A salétromsav sói (pl. Ca(NO₃)₂, Mg(NO₃)₂, NaNO₃) vízben jól oldódnak, és nem képeznek zavaró csapadékot. Ez azért fontos, mert a későbbi kicsapási reakciók (foszfát- és ezüstion hozzáadás) csak tiszta oldatban adnak egyértelmű eredményt.

Röviden: a salétromsav szükséges ahhoz, hogy a hamuban lévő fém-oxidokat és sókat oldható nitrátokká alakítsa, és így a vizsgált ionok (Ca²⁺, Cl⁻) oldatba kerüljenek és kimutathatóak legyenek.

Nézzük meg külön-külön, mi történne, ha más savval próbálnánk a hamut oldani:

1. Sósav (HCl)

• Oldaná a fém-oxidokat (pl. CaO → CaCl₂, MgO → MgCl₂).
• Probléma: a későbbi ezüst-nitrátos próbánál (AgNO₃) mindig keletkezne AgCl csapadék, még akkor is, ha a növényben eredetileg nem volt klór.
  → Hamis pozitív eredményt adna a klór kimutatására.

2. Kénsav (H₂SO₄)

• Szintén oldaná a hamut, de a Ca²⁺ és Ba²⁺ ionok oldhatatlan szulfát formájában kiválnának:

Ca2++SO42−→CaSO4(s)Ca²⁺ + SO₄²⁻ → CaSO₄(s)

• Így a kalcium (ami másodlagos biogén elemként fontos) nem maradna oldatban, és a foszfátos próbánál nem tudnánk kimutatni.

3. Ecetsav (CH₃COOH) vagy más gyenge sav

• Gyenge savként nem oldaná teljesen a hamuban lévő fém-oxidokat (pl. MgO, CaO rosszul oldódik benne).
• Az oldat nem lenne teljes, sok ion a szilárd fázisban maradna → a kimutatás megbízhatatlan lenne.

Összegzés

• HCl: hamis pozitív eredmény a Cl⁻ kimutatásánál.
• H₂SO₄: a Ca²⁺ kicsapódik, nem tudjuk kimutatni.
• Gyenge savak: nem oldanak megfelelően.
• HNO₃: ideális, mert mindent old oldható nitrátokká, és nem zavar be a későbbi reakciókba.